hosszú az ősz, de hosszabb a nyár
az idő ragacs
a múlt közel él
karom a válladon, itt ez a ház
nem is ház, villa, és figyelj,
hogy mesél
veled az erdő
versektől hangos
mi hárman, együtt
értjük a létet –
a lombokban Isten
bújik meg, mondod
én ugyan nem,
de mondjuk te érted
találkozásunk
– két csésze tea, egy csésze kávé –
természetes,
szentség és tavasz
füredi zápor
ébreszt fel végleg
kirakós lett a világ
beragyog mindent a jövő,
szobromról képet
készít Kamilla
innen már hova
léphet az ember
innen már csend van
nincsenek miértek.
