Bizzál magadban, türj fenséggel;
Nézd, milyen vékony a fenyő,
Hajlong, küzd száz-irányu széllel,
Mégis csak egyenesre nő .. .!
Soós Miklós
Aznap a Hernádon gázolnak át először,
miután a Tompa Rádió Versállásjelentésében Arany beszólja,
azon ma nincs gázló. Azon nyomban márpedig ők akkor is,
azért is átgázolnak, nekik az átgázlás jár. Már csak játszásiból,
Arany ellenében. Ellen-ében színt vesz fel
a krétafehér folyamhabra sértődvén a hídon haladó nyáj.
Kézen fogva hárman, a biztonság nedvéért,
el ne sodorja valamelyiküket a versvíz. Sodorja,
ha kellenek a versvíznek, együtt őket el. Átérnek épen.
Ártérnek éppen megfelelő lenne a túlnani táj, amin először,
ha csak egy percre is, akárha nyájas olvasók az ő műveik után,
megpihennek. A csontszáraz vidéken egy tírex-páron kívül
élőlény csak gombákról szóló versformákban tűnik fel.
Kilesik, hogy a legpirosabbak a nőstény,
a legkékebbek a hím martalékai,
tőlük fognak kábán a napi rendes szeretkezésbe.
A krétakoriakról beszélek. Tompa, Jókai és Lévay máson ügyködik.
Hármójuk egyetlen megpihenés-percébe a tírex-aktus végig belefér.
Eltérő lehet a perc-, s a testhossz, mint otthon, Csízben.
Ötnek felel meg vagy tíznek, pirosnak vagy kéknek, nem tudni,
mikor melyiket tolja előbbre a szín- vagy a hőérzet.
Tökre úgy, ahogyan tegnap estétől voltak,
kis híján meztelen szaladnak Berekfürdőig.
A büfésoron bele kell gázolni még egy arcoskodó kritikus becsületébe,
s zárásig muszáj pár percet a termálra is szánni még,
egymás alkarját a víz alatt nyomorgatni,
nagylábujjaiknak láthatatlanul összekapaszkodni,
ne pletykáljon a heves rokonszenvről senki.
Nem ücsöröghetnek sokáig, loholni muszáj Feketehegyfürdőre,
meglovasítani a Tompa-szobrot, hogy hazaérjenek vele
még a park zárása előtt. Egy kidobott hintaló-talpfára téve
kell beállítani a szökőkút medencéjébe,
hogy a lovas szoborról a konyhasós Csízvíz
reggelre leringathassa az évmilliós koszt. Kvártély Hanván,
oda már csak sétálnak, semmi sietés.
Az ottani Tompa-szobornál kigazolnak. A kötelező a napozás előtt
Jókai nadragulyát, Tompa papsajtot rágcsál.
Lévay a körmén kívül nem harapdál semmi mást.
Vay van a fején, nem mehet a napra. Ádámkosztümét
a szél zavartan körbenyalja.
Másnap a hármójukat átgázlón, kézen fogva ábrázoló szobor
avatása a gömörszőlősi Virágregék Kertjében,
de előtte egy szabadtéri kvíznek Soós Miklós sírjánál
bele kell férnie még. Garay, Petőfi, Herman és Ottóné
életéről a kérdésekkel Emília készül, illemből muszáj végigjátszani.
Bónusznak beletesz egy Pávai-Vajnás kérdést,
a szemüvegén buknak el mindhárman,
szerintük rajta van a bereki mellszobrán. Sok a baj a szobraikkal, uraim,
van az a lópikulát rajta, horkan fel Emília,
úgy van az ott, mint ahogy magukon most is a tisztességes ruha.
Sehogy, csupaszív íróim.
Az értékelő lapok felett hiába hunyorognak, összemosódik minden.
Eddig azt hitték, jól láttak, de most elkezdi mind a szemüvegét keresni.
Hasztalan, a nőtírex mindahányat még reggel egyszerre összetaposta.
A Hanvai Hírnők délben már közli,
hogy versevő, piros- és kékszájszélű tírexek garázdálkodnak a határban.
Na, ezek mindenen átgázolva követtek bennünket,
örül a rajongóknak Tompa, s ezen rötyögve,
mesterkélt intelligenciával felvési a szobor talapzatára:
Itt jártam TompAI hévvel, ahol továbbra sem nyugszom sem én,
sem JókAI , sem LévAI . Sok lesz már a semből, mondja Emília,
s különben is, a véset minimum egyhelyütt pontatlan,
de lesznek majd, akik korrektül meglírják. Vagy úgy marad,
mint a szív, ami kihagyni kényszerül párat másnap is,
még ha a kihagyás szó itt hallatlan helytelen.
