Így együtt, hárman, útjukat komótosan
járják, meg-megállva, ha a társaság
felett magasan keringő barát-keselyű,
napfényben fürdő szárnyát meglebbentve,
a méltóság nyugalmával üzen nekik fentről.

A fakopács, a búbosbanka, az aranymálinkó
sem mutatja meg magát senki másnak,
csak a hosszú, fehér szakállú, kalapos férfi
rájuk vetülő, fürkésző szemsugarában
incselkednek, beleröppenve bukfenceznek.