Olyanról, ahol az emberek tisztelik, még jobb, ha szeretik is egymást, ahol béke van, ahol az ember nem a másik farkasa. Olyanról, ahol az önzés és a gáncsoskodás helyett egymás segítése áll a középpontban, ahol fontos a jó közérzet, a boldogságérzet, a pozitív életminőség. Gondoljunk csak bele, mennyivel előrébb tartana a világ, ha az ember a saját belső hajtóerőit nem a másik megalázására, eltiprására és elpusztítására, hanem inkább a maga és a környezetének fejlesztésére, gyarapítására és építésére használná.

Soha nem hittem volna, hogy a 20. század vége és a 21. század eleje a rombolásról szól majd. (Persze, nem vagyok a világ elitjének a tagja, hogy előre eltervezhettem volna, vagy meghatározhattam volna bármit is történelmünk alakulásában.) Én az emberi lélek fejlődésében hittem, ezáltal egy jobb világot reméltem!