– Mint oldott kéve, széthull nemzetünk …! – nagyon szép hasonlat, de nem gondolja, hogy túl reményvesztett ez a verse? – kérdezte Herman Ottó felesége a vendégétől.
Tompa Mihály lemondóan válaszolt: – Csakúgy, mint a valóság. Valóban megirigyeltem a gólyamadarat, hogy neki két hazája is van, s nekünk egy sem. Milyen jó neki: ha itt zordra válik az idő, délre költözik. De hát erről a maga férje sokkal többet tud.
Herman körbemutatott a Pele-lak tornácáról: – Mi is vándorlunk drága Kamillámmal Budapest és e csodavidék között. Lakni lehet több helyen is, de haza csak egy van, az igaz.
– Megmutatja a verseit? – fordult Tompa Borosnyay Kamillához. – Úgy hallottam, igen kedveltek a gyermekek körében az írásai.
Kamilla örömmel indult a házba, Herman mosolyogva nézett utána: – Valóban ragyogóan ír, művelt nő, igazán kiváló társ. Gondomat viseli, még a cigarettát is letetette velem, és végtelen türelemmel viseli az én egyre rosszabbodó hallásomat. Hálás lehetek Jászainak, hogy felbontotta velem a jegyességet. Bizonyára Isten akarata volt ez, habár akkor igen zokon vettem.
Tompa elgondolkodott: – Isten útjai kifürkészhetetlenek. De vajon a mi szabadságharcunk bukása is Istentől való lenne? Sokan jöttek imádkozni, hogy szabad legyen a magyar nép, de most egyre többen fordulnak el haraggal a Jóistentől, hogy miért büntet minket… Lelkészként mondjam, hogy az Isten akarata, hogy a magyar rabságban éljen? Mi, akik a magyarok Istenére esküdtünk Petőfivel, hogy rabok tovább nem leszünk, most mégis azok vagyunk…
– Nem tanultam teológiát, nem tudom, hogyan van ez. Nekem is szívügyem a szabadság, Kossuthnál is ezért voltam. – Herman kis szünetet tartott, majd lapozni kezdett vázlatfüzetében: – Mondok én neked valamit: felejtsd el a gólyát! Mostanában pókokat tanulmányozok. Elképesztő népség! Ragadozók, és persze gyakran megsérülnek harc közben. Azt figyeltem meg, hogy ezek az apró lények pótolni tudják elvesztett lábaikat vagy tapogatóikat. Nem beszélve arról, micsoda mesterien szövik hálóikat.
Tompa elgondolkodott, majd felkacagott: – Csak óvatosan, Barátom! Nehogy téged is meghurcoljanak a pókjaid miatt, mint engem a gólyámért.
69 Megtekintés
3 Perc
