Drága Barátom, Tompa,
itt vagyok Csízbe’, láthatod,
ne legyél annyira otromba,
miközben feneket áztatok,
hogy időben meg nem érkezel.
Már két napja itt van Lévay,
velem egyidős, mégis lekezel,
pediglen nem épp mai
a versezet, amit írogat.
Mindegy. Ő tudja, miért
költ papírra örökké sírokat,
és ki az, ki ért
afféle ósdi szöveget.
Jó lesz, ha végre itt leszel,
s megbeszéljük, kettesben, veled,
irodalmunk merre mozdul el,
s miért vagyunk mi valóban jobbak.
Várlak tehát, kérlek, gyorsan gyere,
ne hagyd, hogy egyre csak korosodjak,
s kijöjjön verseim aranyere.
