Genesius-imák

A 2023-as Ars Sacra Fesztivál keretében indította el Mikita Gábor színháztörténész családjával a miskolci Genesius- ünnepet, azzal a szándékkal, hogy Szent Genesius, a színészek védőszentje köré új színházi ünnepet építsünk – olyat, amely teret ad a szakralitásra nyitott színházi gondolkodásnak, a közös elmélkedés és önreflexió igényének.

A Spanyolnátha művészeti folyóirat e kezdeményezéshez kapcsolódó, Genesius-imák című blokkjába színészeket, előadóművészeket kértünk fel, hogy irodalmi formában – versben, imában, belső monológban, vallomásban – fogalmazzák meg, hogy milyen kérdések foglalkoztatják őket 2025-ben, miben hisznek, mit kérnek, hogyan viszonyulnak hivatásukhoz, önmagukhoz, egymáshoz és a transzcendenshez ebben a zaklatott, mégis új lehetőségeket hordozó időszakban.

Hisszük, hogy a színészi gondolat ma különösen fontos: a színművészek azok, akik testet, hangot és lelket adnak emberi történeteinknek, nap mint nap. Amit ők gondolnak világról, hitről, belső harcokról és reményekről – az nemcsak tükröt tart, hanem utat is mutathat egy széthulló világban.

Ezt a felkérést tehát nem pusztán egy alkotói feladatnak szántuk – hanem meghívásnak egy közösségi belső térbe, ahol a színházi mesterség mélyebb dimenziói, a művész sorsa és a hit kérdései találkozhatnak egymással.

Genesius az ókori Róma ünnepelt színésze volt, aki népszerűségét leginkább Jézus Krisztus színpadon való kigúnyolásának köszönhette. Azonban – Diocletianus császár megrendelésére írt – új komédiájának bemutatóján a színészt olyan hatás érte játék közben, ami megtérítette, s ott, a nyílt színpadon a császár és a közönség arcába vágta, hogy hisz az egy igaz Istenben: ,,Nincs más Isten az egy Istenen kívül, akit látnom engedett! Keservesen bánom immár, hogy volt idő, amikor gúnyt űztem az Ő szent nevéből, s ilyen későn szegődtem a szolgálatába.” Krisztushitéért életével fizetett.

A színházi előadás közben Krisztushitre tért színész tisztelete hamar, már a 4. században kezdetét vette: templomot építettek Rómában a tiszteletére, melyet III. Gergely pápa újíttatott fel 741-ben. A szent legfontosabb művészi ábrázolásai a római Santa Susanna templom sírja fölötti – Giovanni Battista Pozzo festette – freskók. Szobrát megtaláljuk a római Szent Péter tér, valamint a milánói dóm szentjei között.

Szent Genesius számos író és drámaíró figyelmét is felkeltette. A nagy spanyol író, Lope de Vega (1562-1635) 1608-ban drámát írt Genesius drámai megtéréséről: A színlelt igazságot Vega egyik legszebb drámai alkotásaként tartják számon. 1645-ben két francia drámaíró is emléket állított neki: Desfontaine abbé A jeles komikus vagy Szent Genezius mártíromsága; Jean de Rotrou Szent Genezius igaz története című művével. Henri Ghéon 1933-ban írta meg róla A komikus című drámáját.
Genesius történetéből zenészek is merítettek ihletet: a XIX. században Karl Löwe (1796-1869) és Felix Weingartner (1863-1942), a kortárs zeneszerzők közül pedig Philippe Auclair Szent Genezius legendája című oratóriumával irányította a figyelmet a szentre.

Szent Genezius tisztelete ma is aktívan él: a színész-mártírt a színészek és a színésztársaságok, köztük a színészeket segítő társaságok patrónusának tekintik. A Catholic Association of Performing Arts (az angol színházművészek Katolikus Előadóművészeti Egyesülete) védőszentjének tekinti, központjukban, a londoni Corpus Christi templomban mellékoltárt alakítottak a tiszteletére.
A New York-i Manhattan városrészben található Szent Malachi római katolikus templomban található Szent Genezius kegyhely – 1920-tól, a főtemplom alatti Színészkápolna felépítésével – pedig spirituális mérföldkőként, istentiszteleti menedékként szolgál a város színjátszó közösségei, hívő színművészei számára. A kaliforniai hollywoodi St. Mary of the Angels templom 1988-tól emlékeztet a mártírra. 2007-ben született meg a Római Katolikus Egyházban új egyesülete, a János pápa és XVI. Benedek pápa kezdeményezésére alapított új római katolikus szervezet, a Szent Genesius Testvériség.