Ha lehet, kerüljük a panaszkodást.
Persze, nem lehet. Csak odázni.
Eleinte jól megy, oldódunk hallgatagon,
meg kell érkezni, mint a vonuló madárnak.
Az út körülményeinek kielemzése,
elfogadható-e a szállás, hova tovább
az otthoni dolgok megszakértése elébb.
Néhány frissítő csobbanással a medence
széléről még megúszható a nagyobb merülés,
a vájkálás a múltban, szárnyaszegett szaltózgatások
zúzódásainak mutogatása – rutinszerű ez,
igazi barátok között.
Mielőtt dalba kezdenénk,
három csízek,
forognia kell az agynak,
perdülnie a nyelvnek.
Lendületet veszünk spinék nélkül,
ma spinek tánca lesz!
csízburger, csin-tonik, csim bím –
kitanultuk csínját-bínját mi, éjszaki dzsinnek!
Mert tudjuk, elérkezik úgyis az idő.
A megértés csendes, hümmögünk talán,
nem kérdezünk vissza, csak kortyolunk jókorát.
Mikor már hűvös a part,
és nem bírjuk tétlenül,
lebegve, vízben aszva,
mert vannak felhajtóerők,
lefojtott kérdések, csak úgy
pörögnek, jönnek elő.
SPiNus SPiNus SPiNus!
Visít a három csízmadár.
