"Debrecenben születtem 1958-ban, 1968 óta élek Miskolcon és 1978-óta fotografálok.
Az 1980-as évek közepe felé kezdtem rátalálni igazi fotós műfajomra, melyet hol szociofotónak, hol dokumentarista fényképezésnek neveznek a hozzáértők.
Kezdettől a városok és falvak peremvidékén élő emberek hétköznapi életét fényképeztem. Egyik első mesteremnek tekintem dr. Kunkovács Lászlót, akivel éveken át járhattam a Hortobágy és a Tisza melletti falvakat halászok és pásztorok nyomába lépve. Tőle tanultam meg az adatgyűjtés fontosságát és az elkészült felvételek archiválásának technikáját.
Sok esztendőn át ismerősként üdvözöltek Gadnán, Tiszaladányban, Ózdon vagy éppen Dunaújvárosban. A városszéleken, cigánytelepeken fényképezve soha nem a nyomor megmutatása érdekelt, hanem az itt élő emberek mindennapi örömét és hétköznapjaiknak – szegénységük ellenére való – teljességét próbáltam megmutatni.
A 2017-es év kivételes lehetőséggel szolgált számomra. Egy fotós meghívásnak eleget téve sikerült eljutnom Kínába egy fotós utazásra. Az első utat továbbiak követték, így a mai napig öt alkalommal utazhattam fotografálni e kontinensnyi ország különböző vidékeire. Különleges ajándéka volt a sorsnak, hogy ezeken az utakon együtt dolgozhattam Benkő Imrével, aki a dokumentarista fotográfia legjobbjai közé számít itthon és a nagyvilágban. Kínában is a hazai témáimat kerestem. A gigantikus méretű városok piacait, mellékutcáit jártam, és a kínai „kis emberek” mindennapjait próbáltam megörökíteni.
Fotográfusi működésemet talán egy Diane Arbus idézettel tudnám legjobban meghatározni: »Mindig illetlenségnek tartottam a fényképezést – talán éppen ezt szerettem benne a legjobban –, s amikor először műveltem, perverznek éreztem magam.«”
