— Napokig mesélhetnék fürdőélményeimről – kezdett bele eleve végtelennek tervezett mondókájába Tompa, miután elhessegette a kissé tapintatlan felszolgálót a fürdőhely számtalan filagóriájának egyike árnyékában szivarozó és iddogáló háromfős társaság közeléből. – Ha kevésbé érdekel a teológia és a poézis, Istenemre mondom, balneológus vált volna belőlem.

Drága Barátom, Tompa,
itt vagyok Csízbe’, láthatod,
ne legyél annyira otromba,
miközben feneket áztatok,

hogy időben meg nem érkezel.
Már két napja itt van Lévay,
velem egyidős, mégis lekezel,
pediglen nem épp mai

a versezet, amit írogat.
Mindegy. Ő tudja, miért
költ papírra örökké sírokat,
és ki az, ki ért

A koraesti alkonyatban
hárman ülnek a sétány végén,
a töprengő fák néma lombjai alatt.
A csízi fürdő medencéi fölé
lila gőzfátylak, párolgó szavak gomolyogtak.
Tompa Mihály kalapjával bíbelődött,
kénes pára illan feléje –
barátaim – mondta –, még hiszem,
az ember szelleme az árbocos időt belakja,
Miskolc még emlékszik, amikor mindhárman
ugyanígy együtt ültünk az Avason.

[É]lned […] kell.
Vörösmarty Mihály

A családi legendárium szerint büszke magyar ükapám büszke tót unokatestvérével mindig történt valami.
Például egyszer egy kifutófiúba botlott, aki hanyatt esett, és elájult.
Távoli rokonom felkapta, a közeli fogadóba vitte, és folyékony lelket öntött bele, hogy magához térjen – sikerrel.
Hálából a fiú elmesélte, minek volt szem- és fültanúja nem sokkal korábban.
Reggel levelet vitt Jókai Mórnak.

Csíz-fürdőre társzekér fordul be
bakján a jó Tompa Mihállyal.
Merre mozog? Előre vagy hátra?
Elnézést. Lehetne előre és lehetne hátra,

tehát legyen inkább oldalra. Na de
melyik oldalra? Bocsánat. Igaz.
Legyen akkor inkább körbe.
Az új irány: körbe-körbe.

Ha lehet, kerüljük a panaszkodást.

Persze, nem lehet. Csak odázni.
Eleinte jól megy, oldódunk hallgatagon,
meg kell érkezni, mint a vonuló madárnak.

Az út körülményeinek kielemzése,
elfogadható-e a szállás, hova tovább
az otthoni dolgok megszakértése elébb.

a madarak halhatatlanok
égben születnek
ott is halnak meg
valaki azt mesélte fészekben a fákon
tojásból születnek
és vesztüket macska vagy más kórság okozza
végtelen lebegésnek látszanak
mintha ugyanaz a néhány madár keringene
azon az égen
az összes égen

Drága polgártársaim a díszben, ti ott, én Füreden. Kétszáz évfordulós egy importált világban, háziköntösben szemközt magammal, pipám keretben, néhány holmira azt írták, restaurálás alatt, üvegfedél őrzi a semmit. Nem látnak, nem váltottam jegyet, amúgy sincs zsebem. Az van a kassza fölött, bankkártyával is fizethetek. De nincsen itt bank, és paklit se látok.
Nagyon fényesítik a funért, pusmogják, álomtitkár nézi majd a házam. Kihúzom magam, belerúgok a porszívóba, nagylábam ujja fájdul.