– Igeeen – nyújtotta válaszát a hívott fél, pedig már megbánta, hogy felvette a telefont. De most már nem mondhatott nemet. Nem értette, ki van a vonal másik végén, és azt sem, hogy mit akarhat tőle. Valami címet kérdezgetett, meg találkozót emlegetett. Találkozót! Ráadásul hármasban.
– Attól tartok, téves hívás lesz – igyekezett volna udvariasan visszautasítani az ismeretlent, de az erősködött, hogy leginkább csak a cím miatt hívta.
– Hárman párban! Ugye, jó lesz?! Mit szólna hozzá?
– Biztos jó film, de nem megyek moziba. Köszönöm – utasította vissza a javaslatot, bár kicsit érdekelte volna a szokatlan ajánlat. Meg is kérdezte, hogy jutott egyáltalán az eszébe.
– Éppen ez a baj. Semmi nem jutott az eszembe – kezdte válaszát szomorúan az ismeretlen. – Már az elején megakadtam. Ezért hívtam. De hagyjuk a filmes erőlködést! Lenne egy jobb címjavaslatom is. Légyott hármasban. Csak az a baj, hogy megvolt már másnak is. Ugye, tudja?!
– No, ne szórakozzon velem…
– Nem szórakozom. Tényleg megírta valami Szomaházy. Szomaházy István, ha jól emlékszem. Nem ismerős?! Ez a kis huncutkodás újságban is megjelent. Én könyvben olvastam. Jó kis szerelmi találka lett volna, csak nem jött össze… De ez a mostani zseniális lesz!
– Micsoda?! – csattant fel a hívott fél, a hívó pedig folytatta.
– Nekem tetszene az ötlet, hogy találkozik ez a három zseniális figura…
– Kicsoda?! – hasította az étert az újabb közbevetés, majd szemből rávágott a felelet.
– Történelmi személyek! Ahogy írta: Herman Ottó, Tompa Mihály és Borosnyay Kamilla.
– Nem értem. Ilyeneket én nem írtam, nem is fogok.
– Nem is kell semmit írnia. Majd tőlem kapja a szöveget. Még nem tudom, mi lesz, de ebbe a légyottba bekerül minden, ami kell: madarak és fák, regék, mesék és imák, házasság és távkapcsolat térben és időben egyaránt, Pele-lak és Hernádkak, valamint pókászat és pákászat, esetleg egy QR-kódos szavalat…
– No, ebből elég! – szakította meg a kapcsolatot a hívott fél, és a következő mozdulattal le is tiltotta az ismeretlen számot.
– Pedig remekmű lehetett volna… – sóhajtotta az író, bocsánat: a hívó. Sajnos, ezt a mondatot már senki sem hallhatta. Ráadásul azt sem, hogy blöffölni csak az igazi tehetségeknek szabad. Talán ezt is mondta már valahol, valamikor, valaki. De ha nem hangzott volna még el, akkor most legalább eredetiben olvasható.
54 Megtekintés
4 Perc
